Játszma...sokszor halljuk ezt a kifejezést, mégis sokunknak csak hozzávetőleges fogalma van, mit is takar valójában. Gondolhatunk akár az 1997-es nagysikerű Michael Douglas filmre (Játsz/ma), de magát a lélektani kifejezést Eric Berne amerikai pszichológus alkotta meg, és a szó kulcsfogalmát adja a tranzakcióanalízis (TA) nevű pszichoterápiás elméletének (Játszma). A TA-ben a nő és férfi jelenlevők gyakran a sakkjátszmához hasonlóan Fehér és Fekete megjelöléssel vesznek részt. Berne könyve, az "Emberi játszmák" 1964-es megjelenésű, de a benne foglaltak nemcsak máig érvényesek, hanem a későbbiekben a klinikai tapasztalatok által maga az alap elmélet új, használható elemekkel is bővült.
A játszma lényegében a valódi kapcsolat, kommunikáció, intimitás pótléka. Forgatókönyvszerűen, rejtett, de mégis vállalt szerepek mentén halad a Nyereség felé. A játszmában résztvevő mindkét felet érintő Nyereség biztonságot ad, és a kapcsolat (látszat)stabilitásaként könyvelhető el. A játszma felszíni szintje a megszokott dramaturgiát jelenti, a mindkét fél által unalomig ismert szerepekkel, mondatokkal. Az ez alatti mélyebb réteg a pszichológiai szint, itt egy mélylélektani szükséglet nyer kielégülést. Pl. az "áldozat lét" megélése - "nem vagyok szerethető", vagy éppen az intimitás elutasítása.
A játszmák nyelve gyakran a romboló "sakál -nyelv". Ennek ellenpontja az építő, őszinte, hiteles érzelmeket képviselő "zsiráf-nyelv". Mindkettő Marshall Rosenberg "erőszakmentes kommunikáció" elméletének alapfogalma (Erőszakmentes kommunikáció). A sakál a "fight or flight" reakció mentén él, ha az ellenfél gyengébb, támad, ha erősebb, elfut, meghunyászkodik. A zsiráf a "csupa szív" állat, emberi megfelelője az, aki tisztában van érzéseivel, szükségleteivel, azokat fel is vállalva, még ha alkalomadtán konfrontálódnia is kell a másikkal (ellentétben a menekülő sakállal). A két állattal jelölt viselkedési, viszonyulási mód lényegében bejáratott, megszokott kommunikációs stratégia, maga a "sakál-mód" hasonló a fent említett játszmákhoz. Sajnos legtöbbünk anyanyelve is ez, ugyanakkor az őszinte önkifejezés, az asszertívan (határozottan és megfelelő öntudattal) kommunikáló "zsiráf nyelv" tanulható, és sikeresen alkalmazható egy párkapcsolatban.
Tovább bonyolítva az amúgy sem egyszerű emberi kapcsolatokat, még ha át is látunk mindennapi játszmáinkon, vagy erőszakmentes zsiráfként a "szív szintjén" kapcsolódunk is össze, a kapcsolataink sikerességét erősen befolyásolják kora gyermekkori kötődési mintáink is. Leginkább az anyával/gondozóval kialakított kapcsolatunk szilárdságának, mintájának módja, ami "imprinting" - ként szinte beleég tudatunkba, befolyásolva későbbi kapcsolataink megélését, milyenségét. Két fő felnőttkorban megjelenő kapcsolódási minta csecsemőkori kötődési megfelelője az ambivalens (bizalmatlan, ugyanakkor túlzottan ragaszkodó) illetve az elutasító (fél az intimitástól, kerüli a mély bevonódást elváró helyzeteket) kapcsolati mód. Természetesen a későbbiekben a fennálló családi minták is befolyásolják - követendő példaként - kapcsolataink minőségét. A családi háttér talaján szárba szökkenő fácska jó esetben - a serdülőkor után - stabil identitásként vesz részt egy kapcsolatban. Ennek elérése alapfeltétele egy tartós, mély, intim kapcsolat kialakításának, fenntartásának. Stabil, egészséges, az öröm megélésre képes énképpel rendelkezve nem a másikban keressük "boldogságunk" mindenható kulcsát, hanem azt mindkét fél maga viszi a kapcsolatba, elejét véve így a vádaskodásoknak (a másik fél nem teljesíti a rá testált szerepet), illetve két alapjában boldog ember találkozásából egy minőségileg még magasabb szintű, kiteljesedett kapcsolat születhet.
Párkapcsolataink minősége természetesen megváltoztatható, javítható. A konzultációk során a tudatosítás, az egymás előtt elhallgatott érzések, gondolatok "védett" környezetben történő kimondása, játszmák nélküli vállalása segíti a kapcsolat javulását. Az egyedül cipelt fájdalmak, lelki sebek közös feldolgozása nemcsak rövid, de hosszú távon is a kapcsolat épüléséhez járul hozzá.
A játszma lényegében a valódi kapcsolat, kommunikáció, intimitás pótléka. Forgatókönyvszerűen, rejtett, de mégis vállalt szerepek mentén halad a Nyereség felé. A játszmában résztvevő mindkét felet érintő Nyereség biztonságot ad, és a kapcsolat (látszat)stabilitásaként könyvelhető el. A játszma felszíni szintje a megszokott dramaturgiát jelenti, a mindkét fél által unalomig ismert szerepekkel, mondatokkal. Az ez alatti mélyebb réteg a pszichológiai szint, itt egy mélylélektani szükséglet nyer kielégülést. Pl. az "áldozat lét" megélése - "nem vagyok szerethető", vagy éppen az intimitás elutasítása.
A játszmák nyelve gyakran a romboló "sakál -nyelv". Ennek ellenpontja az építő, őszinte, hiteles érzelmeket képviselő "zsiráf-nyelv". Mindkettő Marshall Rosenberg "erőszakmentes kommunikáció" elméletének alapfogalma (Erőszakmentes kommunikáció). A sakál a "fight or flight" reakció mentén él, ha az ellenfél gyengébb, támad, ha erősebb, elfut, meghunyászkodik. A zsiráf a "csupa szív" állat, emberi megfelelője az, aki tisztában van érzéseivel, szükségleteivel, azokat fel is vállalva, még ha alkalomadtán konfrontálódnia is kell a másikkal (ellentétben a menekülő sakállal). A két állattal jelölt viselkedési, viszonyulási mód lényegében bejáratott, megszokott kommunikációs stratégia, maga a "sakál-mód" hasonló a fent említett játszmákhoz. Sajnos legtöbbünk anyanyelve is ez, ugyanakkor az őszinte önkifejezés, az asszertívan (határozottan és megfelelő öntudattal) kommunikáló "zsiráf nyelv" tanulható, és sikeresen alkalmazható egy párkapcsolatban.
Tovább bonyolítva az amúgy sem egyszerű emberi kapcsolatokat, még ha át is látunk mindennapi játszmáinkon, vagy erőszakmentes zsiráfként a "szív szintjén" kapcsolódunk is össze, a kapcsolataink sikerességét erősen befolyásolják kora gyermekkori kötődési mintáink is. Leginkább az anyával/gondozóval kialakított kapcsolatunk szilárdságának, mintájának módja, ami "imprinting" - ként szinte beleég tudatunkba, befolyásolva későbbi kapcsolataink megélését, milyenségét. Két fő felnőttkorban megjelenő kapcsolódási minta csecsemőkori kötődési megfelelője az ambivalens (bizalmatlan, ugyanakkor túlzottan ragaszkodó) illetve az elutasító (fél az intimitástól, kerüli a mély bevonódást elváró helyzeteket) kapcsolati mód. Természetesen a későbbiekben a fennálló családi minták is befolyásolják - követendő példaként - kapcsolataink minőségét. A családi háttér talaján szárba szökkenő fácska jó esetben - a serdülőkor után - stabil identitásként vesz részt egy kapcsolatban. Ennek elérése alapfeltétele egy tartós, mély, intim kapcsolat kialakításának, fenntartásának. Stabil, egészséges, az öröm megélésre képes énképpel rendelkezve nem a másikban keressük "boldogságunk" mindenható kulcsát, hanem azt mindkét fél maga viszi a kapcsolatba, elejét véve így a vádaskodásoknak (a másik fél nem teljesíti a rá testált szerepet), illetve két alapjában boldog ember találkozásából egy minőségileg még magasabb szintű, kiteljesedett kapcsolat születhet.
Párkapcsolataink minősége természetesen megváltoztatható, javítható. A konzultációk során a tudatosítás, az egymás előtt elhallgatott érzések, gondolatok "védett" környezetben történő kimondása, játszmák nélküli vállalása segíti a kapcsolat javulását. Az egyedül cipelt fájdalmak, lelki sebek közös feldolgozása nemcsak rövid, de hosszú távon is a kapcsolat épüléséhez járul hozzá.
https://www.pszicho-menta.hu/tudastar/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése